Korom-korom

Nem, igen, nemigen
talán, habár, mégsem
akarom, takarom, kapom
a jeleket megtartom!

Már a bölcsőmből
álom-görcsöktől
rikkantva szalad
bennem az indulat.

Eszméletlen fehér-korom:
apám lábát lovagolom.
Fejemen újság csákó
rányomtatva „légy macsó!”

Eszméletlen sárga-korom:
a feliratot szépen olvasom.
Csak lényegét nem értem
anya mondja: én sem.

Eszméletlen vörös-korom:
a csákót buzgón utánozom.
Megértettem, feléledtem
azzá váltam, minek éreztem.

Eszméletlen bordó-korom:
Pofánverni magam akarom.
Éreztek helyettem mások
Nem ordítok, halkan kiszállok

Eszmélt korom-korom:
A gyűrött csákót felizzítom
s a hamuját tarkómra kormolom
Hadd jelöljem már meg én a korom!