Tengernyi pixel állítja már legyőzött hadtestét újból eléd. Végignézel a dárdákon, s összeszoruló szíved a varrás mentén elreped. Simogatóan csurog meleg véred lelked sivár árkaiba, s fájdalmasan eszmélsz: a megvívott küzdés temetett teste ott áll előtted. Mosolyogsz magadra, mint aki nem tudja, hisz az elvillant vakufényben még tényleg nem sejlett a beletörődés zápora. Hosszasan mosódik a vihar zaja, s minden új mennydörgés után pusztító talány ás újabb árkot lakatlan ajkadra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése