Férfias

Csend van. Kívül van. Nem akar belém költözni, pedig vágyom rá. Lelkem összekuszált mozaikos láncai egymást fedve nem engedik belém. Lehet nekem is sírni kellene, mint annak a lánynak a szomszéd asztalnál. De - mint mondják - nem lenne férfias. Mert a könny nem férfias. Férfias viszont, ha csúnyára csinálod magad egy kocsmában, s férfias így fenyegetőzni is. Férfias továbbá emberekkel játszadozni. Nagyon férfias kihasználni a másikat. Férfias, ha lopsz, ha hazudsz, ha csalsz, ha félrelépsz. Férfias az is, ha gyengéden díszes álarcot kreálsz mocskos pofád elé. S ami talán a legférfiasabb, ha fogyócikként tekintesz a nőkre az életedben...
Azt hiszem jogos, ha azt modom: nem vagyok, s nem is leszek soha eléggé "férfias"!