Kedvem

Nem leszek nesz a förtelemben

alázat görcse gyötör

Inkább sarokba térdelek le

szánakozzon minden ökör

Betéve un rám a vakolat

falnak fejelve ocsúdok

nincs többé reggeli parola

tudat alatt fordulok

Versem el nem porhad

tekintete inkább igéz

mintsem korholna ha holnap

újra írni kél

kedvem.

Helyett

Szertartásrendje a jóllakottnak

mélyen gubbaszt, ha roskad

míg meztelenséget nem kér

pár legott zúgó pofonért

Hol csönd, ott talány

szisszenő parafavágy

ül melléd talán

téged itt az óra néz

nagymutatója merész

alvás helyett pihenni mész...

Érinthetetlen

Légszomjas mosolyt adj

idegenül ingázó csövekben

fellelt holmi özvegynek 

hogy újrafuthassa mindazt

Riadt ébredésnek estebéd,

acél villa, ezüst kanál ó,

kézreálló kés derogáló

záloga volt menekvés

Legelőkkel irigy szárny,

ha csapni kél szabad

érintenéd, de magad

elöl bujkálsz kapitány

Ahogy örökké pont

a tokádon lesz háj

megint csak ócska báj

ölt alakot a papíron!