Gomb

Nekem ne sírjon az,
ki más testével kiált farkast
a félhomály kergette közegben
ülne inkább színnek hitt ölekbe

ha nyugta nincs a kis sámlin
csak bátran huppanjon, mármint
essen le, és nevesse ki magát,
ahogy csúszik le válláról egy kabát

Gombja tiéd is lehetett volna
de egyedül mentél az akolba
barátkozni szivárvány ölekkel
te örömmel tüzelt ökör-ember

Hát kiálts most, úgysem hallják
falják keservesen a mérges almát
ha végeztek talán észrevesznek
de bendőjükben a vég méregethet

Csak téged, hogy szürke és csinos
esetleg színpompás, de maszatos
voltál, mielőtt eléjük libbentél,
mit akarhat veled a Mindenség?!

Már majdnem rájöttek, de elmentek
s nem mondták meg neked
hogy farkast nem kiáltathat mással az
kinek még kabát gombja sem szabad

Arra, hogy elvesszen.