Ne merészeld!

Csak a költőt ne adóztasd
még ha villan is ezer vas
a szembogár vörös fonalán
adj helyet ős-apám

Hazád szánkózó fiának
síneket és vágy-villamost
teremts most, ha kell hiába
fojtsd meg inkább az illatot

Úgyis inasod és kutyád
a szeszély, nem utál
meg ezért, készpénzén
vehetsz koldust éhbérért.

Ő szippantsa más szagát
orrodnak a sóhaj derogál
még akkor is, ha magad érzed
hányni tudnál, de ne merészeld!

Gomb

Nekem ne sírjon az,
ki más testével kiált farkast
a félhomály kergette közegben
ülne inkább színnek hitt ölekbe

ha nyugta nincs a kis sámlin
csak bátran huppanjon, mármint
essen le, és nevesse ki magát,
ahogy csúszik le válláról egy kabát

Gombja tiéd is lehetett volna
de egyedül mentél az akolba
barátkozni szivárvány ölekkel
te örömmel tüzelt ökör-ember

Hát kiálts most, úgysem hallják
falják keservesen a mérges almát
ha végeztek talán észrevesznek
de bendőjükben a vég méregethet

Csak téged, hogy szürke és csinos
esetleg színpompás, de maszatos
voltál, mielőtt eléjük libbentél,
mit akarhat veled a Mindenség?!

Már majdnem rájöttek, de elmentek
s nem mondták meg neked
hogy farkast nem kiáltathat mással az
kinek még kabát gombja sem szabad

Arra, hogy elvesszen.

Abrosz

Tili-toli tárgyak asztalodon
a rászáradt foltokat most hagyom
holnapra, ha felkelsz legyen dolgod
azonnal, mert nem kereshetsz okot

Hogy ott hagyd, esetleg ráunhatsz
egy másik bögrén áthúzhat
a tőled szakadt koszos szivacs
nem tudod, csak érzed, hogy igaz

Illetlen miért veled voltam
piszkot el sem takarítottam
a tudatlanul tálalt minta miatt
mit gondoltak abroszgyártó kínaik?!

Semmit.

Idézőjel

Ködben kenődik kínná a Kegyelem
Mülleritánus irgalmaz, de nem nekem.
Valósítgatott teste hamvad hülyeséggé
Isten már a porc is benne csak nem eléggé

Bátor ahhoz,
hogy térden rúgja a kalapost
akit foglyul ejtettek az idézőjelek,
s benne elég beteg

Gondolat mérge várja
hogy visszaszálljon kitalálójára,
kivel egymásból ihatják a mindent
mert édes vízen nem járt az Isten!

Kirándultak

Kirándultak.

Szél nem volt, sem mező
gagyinak hódolt az erdő
Fald fel kis kosárból
mit hoztál abból falatozzál

Kitaláltan butus rímeket
faragj fára, vagy hímezd
itt járt Klára és Ajtony,
szeretkeztek egy ajtón

Ami nem volt ott, úgy hozták,
hogy élvezettel utánozzák
a kiskorukban látottakat
a szívbe nyilat karcolt az alak

Úgy kétszáz éve lehetett
hogy bicskája megégett
a hőtől, amit a fa kérge
gondolt méltó büntetésnek

Pedig nem igazi volt az,
hiszen csak kirándultak.