Amundsen

Kövér mosoly csillan
urak szemén már izzad
a pilla mielőtt beleesik,
a levesből majd kiszürcsölik

Azok.

Kanállal mernek nagyon,
fröcsög a zsír az asztalon,
nyakkendőn tű minek is,
zálogba vette tegnap a gofris

Zabálnak, s hahotáznak,
míg jő alkony páran
félre állnak hogy elférj,
a disznó szeme eladó, mentség

Ha kérdik, szedtél?
Kérj még, hisz jutalék
természetben, tanították
edd meg a papírkottát!

is.

Nincsen neked úgysem
zenéd, nem hallasz Amundsen!
Mindig csak előre mész,
felfedezni az ég peremét

Mily merész...

Tábor

Nincs hangom, sem rangom
többé szédelgő utamon
villám fárad az ujjak közé
letétbe helyezett örökség

Fényesre suvikszolt tartás
elvárt tekintet akarhat mást
de nem tehet egyebet
foncsorának fénye legelhet

Történelmed izzó barnaságán
szappanért szalasztottál már
hogy levakard vele mi rácsöppent
de táborunkban minden tönkrement

Hiába nyikorog újra rögzített ajkad
oka nem vagy hozzád körített bajnak
mert a táborból már rég hazajöttél
én sem vágyom vissza, soha többé!