2011. július 4., hétfő

4

Azt mondta négyre jön, hogy ketten legyenek. Azért kell pontosan négyre, mert ő nem szereti a későket. Sem a korán érkezőket. Mindenki pontatlan, csak ő pontos. De legalább tudja, hogy miért. Mégis szeret késni egy keveset.

Az állomáson ilyenkor senki sincs. A tömeg megáll, s csak nézi a négyet, anélkül, hogy értené azt. Figyelni kell, s az újaknak sem szükséges mondani, mert tudják maguktól a négyet. Akárhonnan érkezzenek. Itt egyszerűen a négynek van hatalma. Nem a háromnak, mert az olyan sértődősen duci, az őt meg már gőgös. A négy, az van pont jó helyen. Benne nincsen semmi hivalkodó cicoma, mint a többi számban. Se pocak, se hetyke végtelenség, mint ükanyjában, a nyolcasban. Bár azt mondják, régen a nyolcat nézték, de már meghalt. Bennük. Én is csak úgy hallottam a régiektől, akik meg a négyet nem értik, de ők ilyenkor már alszanak. Nem járnak arra - gondolta Ernő, aki egyedül nézte csak máshogy a négyet, mert kancsal volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése