Ha rám nyitnád az ajtót, előre szólok, hogy nem vagyok itthon. Ne ijedj meg ettől, gyere be, foglalj helyet és nézz körül. A szőnyegre is lépj rá nyugodtan, mert takarítok mindig, ha kell. A képeket is csodáld, a szekrényt is pakold ki szépen, hátha találsz valami érdekeset. Légy türelmes, ne forgolódj mohón engem keresve a könyvekben, a poharakban és a gépekben. A ruháimat is felveheted a földről, és összerakhatsz belőlük engem. Ezt élvezni fogod. A nadrágra felkerül az öv, meg is szorítod képzetem derekán, hogy ne essen le rólam. Az ing kívülre lebben, nem tűröd be, tudom. Az nem én lennék. Csak mosolyogsz rajtam, és megigazítod a sálat is nyakamon. Csiklandoz, hogy felöltöztettél. Téged, nem engem. Ahogy mész a konyhába, a fürdőbe majd a hálóba, elfog az érzés, hogy mikor jövök már végre. Egyre türelmetlenebbül nézed a mosdókagylót, ujjad a reggelről maradt vízcseppekhez ér, hogy megigazítsd a sminkedet. Á, így már jó - mondod, és leülsz az ágyam szélére. Aztán lefekszel, majd elalszol. Rólam szól álmod. Egyszervolt sétánk keveredik a legújabb szappanreklámmal. Majd eltűnik a szappan a sétával, száguldunk valamerre egy legújabb modellben ülve. Én vezetek. Te csak nézed a furcsa tájat, ahol boldogan kiabálnak egymással az emberek. Felébredsz. A Tv távirányítójának gombjai mintát hagytak a combodon. Nevetsz megint, és kikapcsolod a dobozt. Újra engem vársz. Most már nagyon. Készülsz érkezésemre, bármikor is legyen az, még a gyufákat is elrendezed az asztalon. Hiába. Bármeddig vársz, nem jövök haza, mert végig itthon voltam. Csak hazudtam neked.
