Nyomorék

A rengetegből jöttél talán,
vagy még sűrűbből akár,
a frusztrált mindenségből
léptél elő nagy mentségünk?!

Kora nyárnak rögzült kínján
S, hogy miért fáj?

Leszoktatott a susogás,
csettintett undokság
csattant a csettegőn
meglépett az ezred-őr

Parancsolj, hát kérem!

Lépj kockára egészen
négy sarkot emésszen
bendőd, kendő hajoljon
nénik vállára bajos koszt

Nem vagy magasztos.

Csak tudd, s nekem ez elég.
Hánytorgatott buborék, de kék,
ha fújja a kislány, neki szabad még
de ennek sem örülsz, te nyomorék.