Billenő

helye van asztalomon
a sárgarezes bariton
levetett hangszerének
amikor legjobban félted

megbillen a nyirkos fém
esztergált deszkám peremén
tudja dolgát mindkettő
ki tartó ki menekvő

Nyomorék

A rengetegből jöttél talán,
vagy még sűrűbből akár,
a frusztrált mindenségből
léptél elő nagy mentségünk?!

Kora nyárnak rögzült kínján
S, hogy miért fáj?

Leszoktatott a susogás,
csettintett undokság
csattant a csettegőn
meglépett az ezred-őr

Parancsolj, hát kérem!

Lépj kockára egészen
négy sarkot emésszen
bendőd, kendő hajoljon
nénik vállára bajos koszt

Nem vagy magasztos.

Csak tudd, s nekem ez elég.
Hánytorgatott buborék, de kék,
ha fújja a kislány, neki szabad még
de ennek sem örülsz, te nyomorék.

Hét

Heted volt afféle egész
mondták az a merész,
aki megy, nem jön
megkívánja a közöny

Hét ágra virító felhőt
fújt a fénybe a megnőtt
nárcisz lehelte ostya
a nép csak kapkodja

Halál ellen majszol
kapzsiságra pazarol
pempőt a szorgos méh
mert mondták: ennyi elég

Hallgatózik a bordó virág is
szégyellve, hogy máris
érzi a tarka illatot
mi a sárgának adatott

Hülyék, jól tudja amazok
forognak csak, mint alakok
a szélben, ha fú a mezőn
szirmukat eladják előbb

Holt piacok zegzugában
kapkodják kell-cédulákkal
nyakukon a gazdag vevők
ajándékba adnak ál-erőt

Helyén a furfangos csokrász,
nem szakít pénzért pompát
csak azért, hogy olyan valakinek
bókoljon cserepet, akiben...

Heted hét halál hallgatózik hülyék holt helyén.

Látszat

Szederbokor hajlékában ott
ül, ki mindig csak hallgatott
míves rettenetet szájakból,
állna inkább őszintén bánatost

Dohogni nincs idő,
tarkón vert keszkenő
foltját magyarázd inkább
ha volt fogad közt imád

Most akkor ki nem lát?