Cseppből

Válj cseppé, ha mersz,
a többin gördülve kelsz
fel a vázába térdepelsz,
virágként hamisan énekelsz

Mitől elroppan az üveg,
a szilánk tündére üt meg
barna képet a falamon,
megkarcolja keretét, hagyom

Mert amit közrefog,
azt rég elvitték a nappalok
hangjai pattogó ostorok,
több fakó párát nem akarok

Újat, mert ódont hagytál itt,
ami érdemli a szikár színt
szórja a megmentett ízt,
s rajzol még rád halvány pírt