Rianás II.

Hívtalak, s te jöttél.
Pár kihazudott éjre elzártuk különc világunk olajozott csapjait,
s levertük fejünkről kérkedő kalapjainkat.
Emlékszel szentem be szép volt?

Meztelenül ültünk a kis homok-hajón,
s nem dühítettünk vele senkit sem.
Csöndesen csüggtünk egymás harmat hangú hangulatán,
s ha kellett, csendet cserélt bennünk a tiszta társas magány.

Vagy ez mind csalfa álom volt csupán?