Vonagló vakolat

Tégy ellene! Lépj nyakára a kísértésednek, s tipord el kegyetlenül!
Büszkén őrizd a titkod, míg meg nem találod megfejtőjét!
S ne higgy angyalarcú buja bájak békétlen bitorlóinak!
Mert elárverezik az ártatlanságot, míg te csendben imádkozol...

168 óra

Mi mindig csak korszakolunk. Nyitunk, fenntartunk, s végül zárunk. Bátorság kell mindehhez. A kezdet a legegyszerűbb általában, a fenntartás édesen keserű, a szakadás pedig akármennyire is ideologizáljuk kegyetlenül maró. Amikor lerakod, odaadod, elhagyod gyakran visszacsap, s nekiáll követelőzni. A szakasz nem érzi még helyesnek a végét. Akármennyire hazudják is ezt neki..

3 x 160 karakteres szakadás

Rengeteg kérdés szorongva szakad elő,
s némán várják, hogy válaszra leljenek.
Mindeközben epedve kesereg bennem a lélek
a meg nem értettség múló talányán.

Találkozva határaimmal, s mások baját hallgatva várom,
hogy csonkig égjen a gyertya,
s a félig fogyasztott pohár zaj-óriása nesszé híguljon ereimben,
s ne akarjon többé!

Elhamvadt a viasz, s vélhetőleg vitte velem véletlenek várakozását.
Belé temetkezve pihenek most meg
magányos párnám megszokott sarkát
üresen hagyva.

mert ennyi jutott...

Csóva

A fényt csóvákra bontja a füstölgő feszültség, s nem hagyja folyamát áradni. Kacifántos formák kalandozva csacsognak egymással az éjben, s hátad mögött beszélik ki fogantatásuk baját. Virgonc bájuk tűnő manifesztációja csupán harsány lángolásodnak. S ha ez nem lenne elég, még kerted ültetett növényei is árnyékot vetnek pironkodó orcádra.

Rianás II.

Hívtalak, s te jöttél.
Pár kihazudott éjre elzártuk különc világunk olajozott csapjait,
s levertük fejünkről kérkedő kalapjainkat.
Emlékszel szentem be szép volt?

Meztelenül ültünk a kis homok-hajón,
s nem dühítettünk vele senkit sem.
Csöndesen csüggtünk egymás harmat hangú hangulatán,
s ha kellett, csendet cserélt bennünk a tiszta társas magány.

Vagy ez mind csalfa álom volt csupán?