Megfeszül bennem az akarat. Érteni, érted, érteni akarlak! - üvöltöm, s az erezet egyre inkább lenne bőrömön kívül, mint belül. Lassan ernyed, s elnyugszik az izom. Hagyom... Nincs mit tenni. Ennyi. S kaotikus összhangban zihál tovább a lélek. És a Lélek? Ő a pillearcú csók a nedves arcon. Mindig jön, hogy tartson.
Hittem, hogy értem.
Már tudom, hogy nem értem.
Értem nem érthetem.
Ezt kell megértenem.
Már tudom, hogy nem értem.
Értem nem érthetem.
Ezt kell megértenem.
Csak ne vágyódna időről időre kócos agyam a ... Pssszt! Ne tombolj újra! - súgja. Úgy akarja... Hiszem, hogy úgy akarja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése