Lyányka

Középiskolások. Cserfesek. Hangosak.Életvidámak(?)
Különösen egy közülük. A többi átlagos "telefonononzenéthallgatós" kamasz. Az utitársam még nem felejtette el telefonját rendeltetésszerűen használni. Jééé, telefonál rajta! De még hogy! Hajh, csak úgy röpkednek a testrés(z)ek, különböző vulgáris jelzőkkel tarkítva. Édesanyjával beszél. Méltatlankodik, mert kiszakította a kabátját. "Érted anya b*meg, szálok fel erre a k*va vonatra, és f*szom, ráejtem a csikket a cípőmre. Aztem kiég vazz! De nem, figyu, ez még semmi! Hátulról meglökött valami köcsök, erre úgy estem fel a vonatra, hogy kiszakadt a zsír új kabcsim. ááá, f*szom" Így folyt a társalgás. Majd ezt a tragédiát feltétlenül meg kellet osztani még öcsivel, 4-5 osztálytárssal, baráttal, barátnőkkel. Vagy egy órán át hallgattam megrökönyödve a különösen érdekes történetet. Végre megjelent a kalauz, s közölte, hogy műszaki hiba miatt állunk egy órát.

A kislány nem rémült meg. Örömmel nyúlt már kézmeleg készüléke után, s felhívta elsőként az édesanyját...