2008. december 29., hétfő

Cső cső!

Vettem egy mosógépet. Már kellett. A mosónők - mint tudjuk - korán halnak.
Elkezdtük bekötni. Sikerült is, csak eresztett mindenhol. Mondtam is kollégámnak, hogy szerintem kellene még húzni rajta, de azért ne tépjük ki a falból.
Kitépte... Csak röhögni tudtunk. Ez tipikusan unokának mesélős sztori lesz. Holnap jön a szerelő. Ő hivatásos csőtechnikus. Mi meg csak fény&adás- illetve hangtechnikusok vagyunk...

2008. december 28., vasárnap

Meccs

Idézet egy kitalált meccs, kitalált közvetítőjének, kitalált szövegéből

"... A felek egymásnak feszülnek, húzzák, cibálják, ölelik egymást. De nem, csak nem sikerül padlóra küldeni az ellen-félt. Hölgyeim és uraim, már nem tudom mi történik a ringben. Klasszikus meccsnek indult. Mindkét fél méregette a másikat, aztán jött a küzdelem első fele. A szurkolók, még nyugodtan, ülve ünnepelték kedvencüket egy-egy sikeres találat után. És most, most drága hallgatóim, mit látnak szemeim! Nem hiszem el! A közönség állva bíztatja mindkét játékosunkat. Annyira nem veszik észre a kis cseleket, amikkel eldönthetnék a mérkőzést! Van, aki már kiáltj.. mit kiáltja egyenesen üvölti kedvencének tanácsait, észrevételeit. De nem hallja, nem hallhatja, ááá, pedig igen ez, ez lenne a megoldás! (...) Már csak pár másodperc a mérkőzés végéig. Megdermed a levegő. Minden szem a pódiumra tapad. Ééééés.... 3...2...1... Nem, így nem lehet vége!!! Ki látott még olyat, hogy a versenyzők döntetlenben egyeznek ki önszántukból, szabadon... Szerintem lesz még e meccsnek folytatása!"

Lyányka

Középiskolások. Cserfesek. Hangosak.Életvidámak(?)
Különösen egy közülük. A többi átlagos "telefonononzenéthallgatós" kamasz. Az utitársam még nem felejtette el telefonját rendeltetésszerűen használni. Jééé, telefonál rajta! De még hogy! Hajh, csak úgy röpkednek a testrés(z)ek, különböző vulgáris jelzőkkel tarkítva. Édesanyjával beszél. Méltatlankodik, mert kiszakította a kabátját. "Érted anya b*meg, szálok fel erre a k*va vonatra, és f*szom, ráejtem a csikket a cípőmre. Aztem kiég vazz! De nem, figyu, ez még semmi! Hátulról meglökött valami köcsök, erre úgy estem fel a vonatra, hogy kiszakadt a zsír új kabcsim. ááá, f*szom" Így folyt a társalgás. Majd ezt a tragédiát feltétlenül meg kellet osztani még öcsivel, 4-5 osztálytárssal, baráttal, barátnőkkel. Vagy egy órán át hallgattam megrökönyödve a különösen érdekes történetet. Végre megjelent a kalauz, s közölte, hogy műszaki hiba miatt állunk egy órát.

A kislány nem rémült meg. Örömmel nyúlt már kézmeleg készüléke után, s felhívta elsőként az édesanyját...

2008. december 26., péntek

Hó & KV

Ha hóban kávézol a teraszon, akkor a második kortyot már hidegen fogod lenyelni. Ilyen ez. De megéri.

Látni a szállingózó pelyheket, ahogy születésük után bátortalanul keresik útjukat. S mikor meglelték, a biztos olvadás reményében már nyugodtan haladnak tovább rajta. A pillanat, amikor a szél irányt vált, s egy villanásra megdermed minden... Leírhatatlan!

2008. december 25., csütörtök

Karácsonyi hazaút

Nagyszüleimtől sétálok haza. Hideg van. Szembe jön velem egy középkorú fickó, hóna alatt két három gumimatrac. Az az igazi múlt századbéli kék-piros felfújhatós.
Gyermekkoromat idézi, amikor még nem voltak neon színű, fotel formájú, koktéltartós matracok. Mennyivel egyszerűbb volt a Balaton! Picit egyformább volt mindenki. Jó, jó, a német turisták a nagy pumpáikkal azért leköröztek minket matracfújásban. De ők is ugyanazt fújták, mint mi. Ugyanazt, mint mi...