Költöztem!

Ezentúl itt lehet megtalálni!

http://www.lorincz.blog.hu

Jelen oldalt nem frissítem többé, a 2013 előtti bejegyzések viszont csak itt olvashatók.

Feltáratlan

minek anamnézis

de bármely tézis 

is feleslege csupán

a maradtok mind bután

mondatnak

fülünk már zúg

hallatlan súg

ösztönzött szinkron

tolmácsunk mikro

és biológia tétel

borból két hely

az egy bemetszés

vér ha veszteség

vég

feltáratlan szivárgáson

segíthet az imádságom

rétegelt frankó öltés

mentén sosemvolt söntés

ebbe belehaltak már sokan

mi élünk még de hogyan

Senki vagyok (Márton egészen elég)

elmegy én maradok

senkiföldjén papok

súgtak egy nagyot

üljek inkább fapadon

annak szélén sör

ha szisszen öl

de csak munkát

mocskol él után

sérül és zokog

mérnöki okok

híján a kilencven

fokon kibillentve

csorbulsz

pedig csak egy

palack éled fel

óránként

számlapok szerteszét

hevernek de eszmét

feledni így is kín

tucat volttal bír

a

senkiség gyönyöre

mámor és ölebe

intrikált palástja

szólít halált a

múltnak

Akrobata

Az sosem fél

kit nem suhint

a másik térfél

ha beint

magyarázata halovány

lábnyoma okán

őrülten les hátra és hátra

a kifújhatatlan nátha

prüszkölsz és hörög

tónusoktól ökör a rög

-------------------------

bimbót bont a tavasz

mint szerelmes kamasz

Boldogság és idill

angyalka csak pisil

márvány medencébe

dicső megelégedésre 

gyermekink tapsolva

vigadnak s hajtóka

sem a póló hibája

csak viselőjének hála

ezért hiába deklarálom a világnak:

hagyjatok meg szédülő akrobatának

Asztal és ágy

Fér ide még valaki

mert tavasszal szokás

lány ki nem adatik

főhajtás indokolt okán

mert itt ül ez tény

tavasznak legelején

történik tékozlón

vajon miért volt jó

az el nem hangzott

ezerszer belecsapott

koccintás utáni lágy

párnákkal bélelt ágy

zöld és fehér

kék és sárga

éltél másnak

Márton ég

Nemekből inhalál Márton

embert öltő szelídség

ki úgymond a barátom

kelletlen merít még

bár tudjuk a kény

darálja kazetták sorát

sosem törhet fény

méteres film ablakán

nem lenne illő

meglesni negatívot

nem kanyarít nő

ha olykor sírok

...is

hívás mert elő

nem lebeg csak úgy

mint kép mi nyerő

piros lámpa sem ki ég

időben tartalékból cserél

az illetékes pribék

tovább menj még

Persze a halál

palackból párol

s mocskosul inhalál

amíg el nem zárod

csapját áldd most!

Füst

Ha a füst nézhetne

száját tágra tátva

konzumul értene

szélgépet sem bánna

De sajnos ő oldékony

pára ráadásul büdös is

szülője pocsék volt

mégis engem üdvözít

Vagy bőrbe zárt véna

mit vágni nem illik

és öregapám lába

rajta már nem virít

Összefüggésnek hála

én mélyen leszarom

ki mit hol hányt ma

azon a bizonyos ugaron

Táplálom a füstöt

amiért folyton üttök

kedves szerény szegények

magam lettem a tét

no meg a remények

Mikrofon

A belső kört áldom

külső kapaszkodás

múló szilaj zápor

mikrofonra ragasztott sáp

árt most és mindig

kárvallottam intim

titokból lett tini

vár vagy hinni

volt csudás

8

Négy sorban megy

ritkán oldoz kegy

nem szöktél a peronról

öleltelek s nincs is kor

nyolc éve siklott

valóból

Fegyelem

Te tudást toldasz

én teremtésre törekszem

fegyelmünk Isten óvja

veled együtt öregszem.

Bevétel

Nem kerülhet folt

a szégyen falára

ha cselekszel jól

szakadtságnak hála

Ő öltözik

Te tartod

még takartok

már özönlik

Ruhátlan vérbe

alvadó csónakos

holddal bélelt

esztendőtlen taknyos

Korból követel

remeg és súg

pápánk is új

ugye emlékszel

Szentek lesztek

meglásd holnap!

Ha alkalom sincs

hogy lenne tolvaj?

Fogak közti óhaj

szorulás habbal

virágtalan láda

kárát látta

Mégis meghitt

miért írnátok cetlit

elszámolhatatlan tétel

csók sem volt nincs bevétel

Hitves Jóska

Anyád de apád korhol

felemésztett utókor

hídja tavaszt áll

rabolt jakobinus lakosztály

Olykor félve kérdem

a cséplőgép egészen

bedarált vagy kútra mégy

fiamért talmi leány?

Talány és akkor

szegényes akol

súg és hörög

él gazdag és dög

Látom én kacér

fiam kél tallérért

nemzettem neked jót

mert benned a folyó

...nekem nem hoztál golyót!

Poloska

Hova tűnt a hév

mit bocsájtanak még

hol elhullott pillanatok

kérőn kóstolnak amott

nyugdíjas óránk nyom

homlokra kopasz barackot

vezényszóra takarodsz

öltöttél behódolt alakot

egyszer mert a még

erősebb kutya

mily ostoba

kétszer sültél okoska

de a zárlatos poloska

háromszor lett kibontva!

Prém

Szép kis életem

biztonságán szűrődj

képtelen fény nyelven

vagy tángálódva üldözz

szerény reményt fújj

hajad borzold úgy

hogy kelljél generálra

kötelező javítás vagy 

egyszerre önzőn légy

barátom asztalán

talmit tudó talány

de évből is négy

soványra süss lepényt

akkor is ha nem lehet

mutass hozott erényt

hogy meg ne vessenek

rokonok a hogyanból

nem tanítottak eredőt

örököltél keszkenőt

mert sírsz olyankor

mintát pár papírra

igenlő igét szédülsz

szeretsz mint Bagira

bár van már prémünk

Remek

Az apró résben

elveszni egészen

kavics zörögte

hempergő férgek

gyúlnak akkor

ha dúl a kór

amolyan forma

csal és olt ma

retteg a fergeteg

mondtad: menjetek

serényen csacska

kacsint a macska

szemében gőg

nőd neked főz

kíván ha lehet

szerinted beteg

szerintem remek

Éhes és szomjas
sok kis farkas

Tegeződés

A száj jár

a szó járva száll

elejtik olykor

ítél majd utókor

tettél hogy árthass

ellene vagy hármat

hitelért vett árnyas

ligetben várlak

agyafúrt vezető

térdre még ezelőtt

rúgtad tenmagad

de el ne hagyj

figyelj csak okosan

és bólogass oktalan

amikor pofán ver

mert nem volt fair

Ítészed bár senki

nem hittél neki

pedig szépen kért

megfeszített fillérért

Figyelem és hála

beléd ragadt hátha

születésed okán

ismered fel komám

Udvarias lelked

ki csak kopog

míg nem engedsz

tegeződni olykor

Maradt

Határozottan sajnálom

nem maradtam ott a gáton

hitettek szőke szavak

marlboro karcolta alak

maradt

Kád

Ha jel, legyen jelen

odébbállt életemen

ráncosodik fegyelem

mint csókol idegen.

Máshoz szokott illatok

táncolnak májust amott

ténfergek, de hagyom

oldódjon testté a hatalom!

Elvittek már párszor

lettem alkalmi mámor

szolgája bitang barmoknak

pénzért táncoltam akolban

Röfögtem kérem, ha szégyen

hát ostorozzatok serényen

ne ugassak többé bérért

vagy pusztuljak legénnyé!

A nagy fa alatt fekszem

a kádban, nem rendesen

ami kilóg, az a testem

a lélek elfér benne.

Talán a másnap

ragasztott számlap

dönt vagy várhat

ki fizetett  árat?

Jöjjetek ti is

én maradok pisis

éjjel sírok is

megszülettem a kádnak

rozsdás szélem lett párna

Korom megálmodójának

Hal

Nem kell test

ki képeket fest

elég hal él

a tó másik fenekén

Oda dobálnak inkább

kukacok lepte lárvák

között kapkodják ki

méretes bácsik

a büszke pikkelyeseket

Sajnos sohasem eszméltek

most mehetnek ebédnek

jóllakott böfögések elé

fogyaszt balgát e nép

A halnak feledhető agya

vádolható apa és anya

akik csak arra voltak jók

de a természet megtapsol

ha csak kuncogsz a víz alól...

Vétel

Csak magamat zavarom

keresztül át a falakon

értőn értő angyalok

látják a pontom ott

Nyugalom. Szavalom

lesz még úr az ugaron

hol szánthatnak aratók

nekik nem kell csók

Esetleg nadrágból két

pár ha tévedne a gép

bár elvétve fordulhat

elő hamis térerő.

Pedig itt kuss honol

vételt apád sem korholt

de ha fentről kérték

ő vígan hazudott a vécén

nekik!

Költöztettél

Ketten vittük a nehezet

mert én félig férfi

akkor melletted lehettem

nem is kellett kérni

Fordulóban bútort

tartón drukkoltál

cipeltél úgy hogy

szemeddel biztattál

Legyek én is az

ki te tegnap voltál

Ismeretlen rokon

kit apám ismert

a bizonyos fokon

De vinni csak mi

hordtunk úgy

ahogy senki.

Te tegnap költöztél

én holnap utazom

de már nem vagy ott

hogy vidd a csomagom...

Zár

Nem csukódhat ajtó

ha nem rúgja hajtó

gőg a vérző lábat

csak azért is kizárlak

Lehet nem először

döntött így fennkölt

érzeted kapzsi önön

most mégis köszönöm

Mert húzod midőn

pattanok időm

előtt a csattanás felé

az ajtót hisz de rég

szakadt ki a zár!

Bizalom

Kis készletem vagy öt

éve már hogy öltött

ha jöttek görcsök

mellé elő ősök

vagy hősök már

meg bomlott ház

egy utca sarkán

fordulhattam tán

itt rakpartok csillogtak

koszos fényt szipogva

kopogott pipogya

fráter felém inogva

és csak kért

tüzet vagy bért

kabátja zsebéért

nyújtott hébért

előlegbe, bizalomként...

Kacag

Egyszervoltam lódít

és szótagolva kerít

új feneket régi szónak

Ajtaját becsukja

majd rám lép

mint a felakasztott kép

Súlyától szédül

tintája míg kékül

végre együtt is kacagunk

Útvesztő

Utak végére nő kanyar

hogy merre, ne akarj

tudni betont biztosan

tévedj, s tedd piszkosan

Bár szúrtak őseink táblát

intésük csak illemből áldás

nekünk szám és ábra

anyáink volt fiatalsága

Kilátó

Nem én estem el

de botlok ha kell

rohanón ziháló

az összes kilátó

fából ék nem lazul

de tőlünk ring vadul

minden mondott óriás

mi lénytelenül áll

ha nem mászol rá

korhadni kél kedve tán

Légy magad a lényeg

botolj meg ha kérlek!

Résben

Szikla alatt koszt csupán

rághat át a csendes talány

min dülleszkedik zarándok

éjjelente Isten jár ott

Lekvárbontás

Ismeretlenek randevúznak

kockás kemping kosarakkal

mellettük

Párok perelnek szeretlek-szavakkal

tegnap

zárt szelencébe földet kergettek

osonva

csókolt pecséttel remegett belé

éltem

Bár még lekvárbontás előtt

csentem belőlük levegőt...

Sor

Nincs is mit írnom

ha volna még kín ott

tán kardélen működne

képzelegve trükközve

a nincs is mit írnom sor

lényegétől lassan elájul

talán akkor volt mikor
először lettem elárult.