Hova tűnt a hév
mit bocsájtanak még
hol elhullott pillanatok
kérőn kóstolnak amott
nyugdíjas óránk nyom
homlokra kopasz barackot
vezényszóra takarodsz
öltöttél behódolt alakot
egyszer mert a még
erősebb kutya
mily ostoba
kétszer sültél okoska
de a zárlatos poloska
háromszor lett kibontva!
Szép kis életem
biztonságán szűrődj
képtelen fény nyelven
vagy tángálódva üldözz
szerény reményt fújj
hajad borzold úgy
hogy kelljél generálra
kötelező javítás vagy
egyszerre önzőn légy
barátom asztalán
talmit tudó talány
de évből is négy
soványra süss lepényt
akkor is ha nem lehet
mutass hozott erényt
hogy meg ne vessenek
rokonok a hogyanból
nem tanítottak eredőt
örököltél keszkenőt
mert sírsz olyankor
mintát pár papírra
igenlő igét szédülsz
szeretsz mint Bagira
bár van már prémünk
