Nyitva

Álomkór lökdösi a szót
láncra vert agyamból
háromnál több nincs
rozsdásan együgyű kilincs

nyitná a kertek kapuját
benne tréfás hazugság
virít a száron magentán
észrevetted bamba angyalkám

lehetjét a vélt furfangnak
ajtók felemásul csattannak
össze kötöttem a csöngőt
vele kinyitottam a jövőt

Rokonok

Legyen miről mesélni holnap
annak is, aki csak szépet olvas
belőled, nem látván a réteket
amiben virág vagy, megégetett.

Sziromnyi hibája a festőnek,
ki skiccelt kontúrt elődnek,
hogy bonts majd koszorút,
őstől táplálj másnak odút.

El akarnak bújni alattad
messzire zümmögött alakban
létező barázdált rokonok,
hiszen ők lettek igazán nagyok.

Vagy csupán csak azok.

Hashajtó

Tapéta mintát tapintani jó,
úszni a régi vonalon megható,
dorozmáját lekaparni altató,
de kávéba keverve hashajtó.

Hapci

Szabad jönni és menni is,
nincs lépészszámláló raplis
szomszéd, ki köszön még,
majd nem fog, mert beidézték

oda táncolni, s jelenteni rólam;
köszönöm, itt mindenki csuda jól van
tanítva valamire, mi még nem szép,
de majd lesz, ahogy azt megígérték

ágy és párna is lakásom közepén
hogy szobám széleitől ne félj
szaladni, szókincsem morzsolni
trehányra, hogy mondjam: baszki.

Szifon

Jégből vágott gallér ócskul
egy elvágott szifon nyakán.
nem kél új buborék a balladán
csak vízbe töltött kosz, ha csordul

Kell, hogy csússzon még egy ügyes buborék
a képzeletből hantolt kocsis elől lóhalálában.
ha megkérdezik csak hazudjon ízt istállójában
mert nincs már semmi a tartály fonott fenekén.

Derék legények várják amott a szódát
rejtő üveget, hogy kézre adják egymásnak.
a kocsis is ott terem szilajul rontva patásának
mert még maradt kedvük spriccelni a marhát

De baj van, amikor nincs mivel
lelocsolni a megdermedt vágyat
más számlánk egyelőre várhat
ezt az egyet rendezzük csak hittel.